Képben vagyok

 

 

Képben vagyok.

 

Képben illetve képemben vagyok, mert visszatükröződik, láthatóvá válik hangulatom, személyiségem, elfojtott és fel nem dolgozott traumáim. Szakemberrel átbeszélve olyan tulajdonságaimra derülhet fény, melyekről addig nem tudtam.

 

Mi ez? Mért? Kinek? Miért jó nekem? Sok-sok kérdés.

 

Lelkünknek egészségre, azaz harmóniára van szüksége. Ezáltal válunk kiegyensúlyozottá, testileg - lelkileg egészségessé. Ha előrelátóak vagyunk nem várjuk meg a lélek kibillenését, hanem a fogantatástól fel kell kínálnunk a művészet által nyújtott esztétikum egyensúlyteremtő, személyiségformáló erejét, hatását. Nem csak a tudásanyag szaporítása fontos, hanem a tapasztalati tudás is! Mindezekhez a művészet nyújt segítséget. Meglepő, de mindennek az Ókorban sokkal nagyobb mértékben tudatában voltak, mint a mai tudásanyag szaporításra és információ felhalmozásra irányuló társadalomban.

 

Alkotásaimon keresztül, azokat eszközként használva bepillantást engedek belső énembe, saját lelki működéseim komplexitásába. Ennek az őszinteségnek, a kendőzetlen feltárulkozásnak katartikus ereje hatása van életünkre. Helyettünk valamit kimondanak a művek, valamit, amit mi magunk nem merünk, nem tudunk megfogalmazni, ami –akkor még- nem tudatos. A művészetterápia során keletkezett alkotások az azonosulás lehetőségét, élményét jelentheti a tárgy szemlélőjében, egy belső világot tárnak fel, ami őszintesége, gyakran a naiv művészet lényegre törése révén magával ragadó élményt jelent.

 

Tetten ragadjuk a kreativitás olyan mozzanatait, amit a professzionális művészek alkotásaikban nem jelenítenek meg. A művészi élmény passzív befogadása, illetve a művészeti alkotás létrehozása nyomán születő katarzis segítségével enyhíthetők a kapcsolati és önértékelési zavarok, oldhatók a belső feszültségek, megfogalmazódhatnak az érzések és a vágyak.  A kézművesség, az irodalom, a zene, a tánc olyan non-verbális csatornákat nyithatnak meg, amelyek segítségére lehetnek az önkifejezésben, az önértékelési válság leküzdésében, a reális önismeretben. Érzéseink, a fájdalom megjelenítése távolítja, tárgyiasítja a problémát, lehetőséget ad a „kibeszélésre”.

 

Fontos, hogy nem szükséges semmilyen művészeti előképzettség! Hiszen hangulatunkat, félelmünket tökéletesen kifejezhetjük színek, formák segítségével, ahol a színhasználatnak és vonalak lendületének, formájának jelentősége van, az alkotási folyamat az elsődleges, míg az esztétikum  „csupán” másodlagos. Ne rettenjünk meg a tudattól, hogy esetleg évtizedek óta nem volt ecset és festék a kezükben! Kisgyermekeknél pedig nem is merül fel ez a „félelem” hiszen a verbalitás bizonyos életkorokban még el sem kezdődött, illetve még magától értetődő a rajzolás, festés.

 

Főoldal

 

Formák / Lehetőségek

 

Miért is?

 

 Szakdolgozat

 

Refrenciák

 

Galéria

 

Faliújság

 

Linkajánló

 

Kapcsolat

 

Küldjön egy rajzot!